A mai alkalommal a korai anya-gyermek kapcsolat fontosságáról szeretnénk, ha elgondolkodnánk. " Még pici, úgysem érti, még pici, úgysem fog emlékezni rá"- hangzik el gyakran egy-egy szülő szájából.


De fog emlékezni!


A korai élmények, azok az érzések, melyeket a legkorábbi években kap a gyermek az édesanyjától és édesapjától (esetleg más őt nevelő elsődleges gondozótól), mélyen elraktározódnak, és egész életen át elkísérik az embert. Nem vagyunk "elég jó" szülők, ha a gyermek pusztán fiziológiai szükségleteire figyelünk. Egy kísérletben azt vizsgálták, hogyha kétféle majomanya modell közül választhatnak a kis majmok, vagyis van egy olyan szőranya, aki puha, szőrös, meleg, lehet hozzá bújni, és egy, aki dróttal van befedve, akkor a kis majmok inkább melyik anya majomhoz mennek oda. A drótanya adott táplálékot, a szőranya viszont nem. A kísérlet eredménye az volt, hogy még annak ellenére is, hogy a szőranya nem adott táplálékot, inkább hozzá mentek oda.


Tehát előbbre került a szeretetéhség kielégítése a kicsik részéről, mint az alapvető szükséglet, mint táplálék megszerzése. A kötődés az anya és a gyermek egymásra hangolódásával tud megvalósulni, azaz kialakul egy kötődési viselkedés tulajdonképpen, miszerint, ha a gyermek sír, az anya fölveszi, nyugtatgatja. De a gyermek is tisztában van azzal, hogy a sírással kiválthatja az anya közeledését. Ezt az úgynevezett, kötődési viselkedést kölcsönösen elsajátítják. A csecsemők viselkedési repertoárja lényegesen szűkösebb, mint felnőtt gondozóiké. A sírásra, kapálózásra, nevetésre korlátozódik. Azonban, ha ezeket a jelzéseket a baba jól tudja használni, az anya megfelelően meg is érti, és válaszolni is tud rájuk, akkor a kötődést ez nagymértékben előmozdítja. Egy "párbeszéd", kommunikáció létesül az anya és a baba között, mely révén a baba megtapasztalja, hogy ő egy fontos, szerethető lény, a világ pedig jó. Kiemelten fontos motívum a biztonság megtapasztalása, vagy elmaradása. A kötődés elsődleges pontja, hogy a csecsemő biztonságban érzi-e magát. Amennyiben igen, a kötődés akadálytalanul kialakul. Nem biztonságos környezetben azonban a kötődés létrejötte is zavart lesz.


Ez a korainak tűnő kritikus dolog, a biztonság érzése, vagy ennek elmarasztalása a gyermek későbbi kapcsolatait is befolyásolja, mind magabiztosság, társakkal való együttérzés, sőt gyakran a saját szülőszerep gyanánt. A fentebb leírtak megvalósulásában jelentős szerepe van a fizikai érintkezésnek is a kötődés során. Fontos, hogy a gyermek érezze az anya testét, az anya melegét, légzését, hallja szívhangját. Ezek mind-mind a méhen belüli biztonságos állapotra emlékeztetik az újszülöttet. Tehát az ölelés, ringatás, simogatás nélkülözhetetlen egy kisgyermek életében. Későbbiekben ennek egy részét átveszi a szemkontaktus, " simogat a szemével" - mondja a magyar nyelv. - Valóban így van. Amikor a kisgyermek már önállóan jár, picit eltávolodik, a szülő szeme adja meg számára a szükséges biztonságot.


Ha a kötődés nem jön létre, esetleg hibás, számos következményei lehetnek, melyeket korábban említettünk. Kihat a későbbi kapcsolatokra, nehezíti a világba való beilleszkedést, integrálódást. A párkapcsolatok terén is nehézségekkel szembesül az ilyen személy. Ezért nagyon fontos, hogy a gyerekeket szeretetben neveljük, adjuk meg a lehetőséget a kötődés legeslegjobb kialakulására, fenntartására. Figyeljünk mind a lelki, mind a fizikai kötődés létrejöttére egyaránt!

1 megtekintés