Egy bántalmazó párkapcsolat dinamikája
A NANE oldalán olvasható statisztikák szerint jelenleg is több, mint 226.000 magyar nő él
fizikailag is bántalmazó kapcsolatban és minden ötödik nőt ért már élete során fizikai
bántalmazás a partnere részéről. Román Boglárka pszichológust, pár és családterapeutát
kérdeztük arról, hogyan ismerhető fel a bántalmazó dinamika - sokszor ugyanis egészen apró
jelekkel kezdődik a folyamat.
A bántalmazó párkapcsolati dinamika sajnos gyakoribb, mint hinnénk. Nem kell
automatikusan fizikai vagy szexuális erőszakra gondolni, érzelmi vagy gazdasági bántalmazás
is többször tetten érhető a párkapcsolatokban. Román Boglárka pszichológus, pár-, és
családterapeuta párokkal végzett munkája során nap, mint nap találkozik például érzelmi
bántalmazással, férfi és női oldalról egyaránt. „Ha a jelenség jellemzőire gondolunk,
észrevehetjük, hogy bárhol, bármikor, bárkivel, bármilyen emberi kapcsolatban előfordulhat
eseti jelleggel, vagy akár hosszabb időn át is – mondja a szakember. - A bántalmazás olyan
jelenség, amely az egyoldalú és egyenlőtlen viszonyrendszerben rejlik. Nincs neme, életkora,
társadalmi szintje, bárhol felütheti a fejét.”
A bántalmazó párkapcsolati dinamikát befolyásolhatja többek között a személyiség, a
kötődési mintázat, a családból hozott folyamatok, bármilyen kapcsolati előzmény, de hatnak
rá a belénk égett automatizmusok, a kapcsolati rendszeren belül egymásra gyakorolt
hatásunk is. Bár a szakértő szerint sajnos egy gyakori problémáról beszélgetünk, még mindig,
mintha kicsit tabunak számítana ez a téma. Szégyenérzet van a bántalmazást
elszenvedőkben, sok esetben nem is mernek senkinek beszélni a helyzetükről. Sőt, nem is
biztos, hogy azonnal felismerik, hogy milyen élethelyzetbe kerültek.
„A partnerek közötti bántalmazás kérdése valóban napjainkban is tabunak számít –
magyarázza Boglárka. -Egy kapcsolatban a saját szűrőnkön keresztül látjuk magunkat, a
másikat, és a kapcsolatot is. Ez a kapcsolat elején sok esetben egy előre megalkotott,
elképzelt, optimista jövőkép. Amikor pedig a valóság nem azt mutatja, amit eleinte vártunk
tőle, az újonnan érkező tapasztatok konfliktusba kerülnek az előzetesen magunkban
megalkotott képpel. Belső válságunkat, zavarunkat pedig sokkal könnyebb önhazugsággal és
becsapással palástolni, mint bevallani magunknak, hogy ez nem sikerült. Sok esetben így
inkább energiát fektetünk abba, hogy az eredeti képet fenntartsuk. Úgy érezhetjük, hogy
jobb erről nem tudomást venni, nem beszélni - akár egészen sokáig.”
A bántalmazó dinamika kialakulása
Egy bántalmazó kapcsolatban a kölcsönösség és egyenlőség elvének megsértésével
legtöbbször csupán egy oldal kerül érvényesítésre, egy szó számít: a bántalmazóé. „A
kontroll gyakorlása, a dominancia egy személynél összpontosul – magyarázza Román
Boglárka. -Megfigyelhető, ahogy a bántalmazó fél elkezdi elszigetelni a másikat: egyre
kevesebb szabadság, egyre több korlátozás üti fel a fejét. Sok a manipuláció, a kapcsolati
játszma. Gyakoribbá válhatnak a viccesnek szánt kritizáló, minősítő megjegyzések.”
A bántalmazó dinamika legtöbbször lassan alakul ki. Az elején olyan apró manipulációkban
részesülhet a bántalmazott, hogy akár észrevétlenül csúszik bele a folyamatba. A
bántalmazott ráadásul ahelyett, hogy szembesítené a másikat a helyzettel, elkezd szép
lassan visszavenni önmagából. Óvatoskodik a másikkal, mintha tojáshéjakon lépkedne.
„A bántalmazott ilyenkor már állandó készenléti állapotot vesz fel, egyre gyakrabban kezd
eluralkodni rajta a megfelelés, a görcsösség, a félelem, fenyegetve érezheti magát – mondja
a pszichológus. -Fél attól, hogy amennyiben nem csinálja jól, elhagyják. Gyakori jel lehet a
kapcsolatban, ha mindenért egy személynek kell felelni, ha a bántalmazott fél egyszerűen
semmit nem tud elég jól csinálni a másiknak. Az ilyen típusú dinamika további ismérvei az
elhanyagolás, illetve az is, hogy a bántalmazó teljesen vagy részlegesen hozzáférhetetlenné,
megközelíthetetlenné válik.”
A „gaslighting” jelenléte
Sokszor hallhatjuk a bántalmazó kapcsolati dinamikával karöltve a „gaslighting” kifejezést is,
amely során az egyik fél úgy próbálja manipulálni a másikat, hogy annak józan
ítélőképessége, realitásérzéke teljesen megszűnik. Bár a kifejezés egy 1944-es Gaslight című
amerikai filmből ered, a fogalmat ma már a pszichológiában is használják. A folyamatban a
bántalmazott fél is végül a bántalmazó valóságát fogadja el igaznak, holott mindez csak
manipuláció.
„Az elnyomó azzal ellensúlyozza saját instabilitását, hogy a másik valóságát, önbecsülését,
önmagába vetett hitét kérdőjelezi meg, amely a másikban kételyt szül önmagát és
környezetének észlelését illetően” – magyarázza a pszichológus. A bántalmazott fél ilyenkor
érzelmileg kiszolgáltatott, függő helyzetbe kerül. A „gaslighting” egyébként nemcsak
párkapcsolatban, hanem szülő-gyerek viszonyban, családtagok, testvérek között, de akár
munkahelyen is előfordulhat.
Ismétlődő minták
Sajnos egy ilyen dinamikában jellemző lehet egyfajta visszatérő mintázat kialakulása és
ismétlése. Lenore Walker pszichológus szerint például a fizikai erőszak vagy az érzelmi
bántalmazás ciklikus dinamikában jelentkezik, egyfajta mintázatot követ, amely három
szakaszra osztható: a feszültség felgyülemlése, az erőszakkitörés és a „mézeshetek”. A
feszültség felgyülemlésének szakaszában a bántalmazó kötekedővé válik, gyakran verbálisan
bántalmaz, ilyen esetben a bántalmazott igyekszik megfelelni partnere vélt vagy valós
elvárásainak. A frusztráció ennek ellenére a csökkenés helyett növekszik, végül
erőszakkitörés követi. Az erőszakkitörés szakaszában általában szóbeli, testi, szexuális
bántalmazás történik. A bántalmazás kitörésével a bántalmazó nyugalmi pozíciót vesz fel,
sok esetben mutat megbánást, kedvesen, szeretetre méltóan viselkedik, ígérget, udvarol:
ezek a mézeshetek. A békés szakaszt később megint felváltja a feszültség felgyülemlésének
szakasza és a ciklus folytatódik tovább. Jellemző lehet a folyamatra, hogy a bántalmazás
mennyisége és minősége is változik. A szakaszok egyre többször követhetik egymást, a
bántalmazás pedig egyre súlyosabbá válhat.
STOP és ne tovább!
Egy helyzetben, ahol bántanak, senki másnak nincs nagyobb szüksége Rád, mint saját
magadnak, tehát az első lépés a tettenérés és a beismerés. Meg kell emészteni, hogy bár
szeretetre vágynánk, bántanak minket. „Tettenéréskor, beismeréskor is szükséges
kontextusban megvizsgálni a helyzetet – mondja Boglárka. -Fontos megnézni, hogy ki
honnan érkezett ebbe a kapcsolatba, milyen mintákat hoztunk, hol tartunk az önismereti
úton, ki hol érzi a szerepét a helyzet létrejöttében, fenntartásában.”
És persze fontos feltárni a lehetőségeket is. „Mindkét féltől függ, hogy lehet-e a kapcsolat
kiegyenlítésére fókuszálni, megtörténik-e mindkét fél részéről a szembesülés, beismerés,
van-e igény a kialakult helyzet megoldására – mondja a szakértő. –Meg kell vizsgálni, hogy
érdemes-e újraértékelni, új alapokra építeni a kapcsolatot vagy érdemesebb védeni a saját
határainkat és elengedni a kapcsolatot, hiszen változtatni csak azon lehet, aki önmaga is
változni akar. Ehhez pedig mindkét fél kell.”
A pszichológus azt tanácsolja, vegyük sorra a különböző lehetőségeket, forgatókönyveket.
Kezdjük el megfigyelni mi történik a jelenben, „itt és most”. Tudatosítsuk, találkozunk-e
olyan jelekkel, amelyek elbizonytalanítanak bennünket. Figyeljük meg, hogyan érezzük
magunkat a másik fél jelenlétében és távollétében. Keressük meg a saját mentőöveinket.
Kezdjünk önbecsülést, énerőt, énhatékonyságot építeni és nyissunk meg önmagunk előtt
mindent, amiben jók vagyunk vagy valaha jól éreztük magunkat. És keressünk egy bizalmast,
aki nem oszt tanácsot, nem minősít, nem kritizál, csak aktívan figyel. Segít információt
szerezni, tájékozódni, dönteni, lépni. Ha pedig úgy érezzük, hogy nincs ilyen a
környezetünkben, kérjünk segítséget szakembertől.
Dóczy Júlia, újságíró a Gyermekláncfű Anyaotthon Alapítvány Blog szerzője
Ha kérdésed lenne vagy segítségre van szükséged keress bizalommal minket!
Elérhetőségeink
+36 30 656 3997