Egy nyár az anyaotthonban – a fizikai biztonság nem elég a szabadsághoz
Egy nyár az anyaotthonban – a fizikai biztonság nem elég a szabadsághoz
Míg nekünk a nyárban a természet, az utazás, az önfeledtség adja a felszabadulást, egy
anyaotthonban élő édesanyának a fizikai és lelki stabilizálódásához legtöbbször az otthon pár
négyzetmétere jelenti a szabadságot. Amíg mi azon gondolkozunk, milyen táborba küldjük a
gyermeket, az otthonban élő édesanyák már annak is örülnek, hogy biztonságban tudhatják
őket a négy fal között.
Hányszor halljuk kiabálni a strandon: „Kend be magad, nehogy leégj kicsim!”. Édesanyaként
a nyarak azzal telnek, hogy érzelmi és fizikai biztonságot nyújtsunk a gyermekünknek,
figyeljünk a körülöttük ólálkodó veszélyekre, bekenjük a térdüket, ha elesnek fogócskázás
közben, megtanítsuk őket a fáról cseresznyét enni és annyit legyünk velük, amennyit csak a
munkánk enged. Az otthonban élő édesanyák és gyerekek azonban egészen máshogy töltik a
forró nyári hónapokat.
Fizikai biztonság
„Míg ez az időszak egy gyermekét otthoni környezetben nevelő édesanyánál alapesetben
fizikai, érzelmi biztonságban telik, egy otthonban lévő édesanya leginkább traumatizált,
érzelmileg kritikus és sokszor anyagilag is megterhelő helyzetek okán választja az
anyaotthonok menedékét - magyarázza Román Boglárka, pszichológus, pár- és
családterapeuta. –És bár lehetséges, hogy fizikailag biztonságban érzi magát, sokszor az
érzelmi stabilitás hiányában hosszú idő a gyógyulás. Az állandó készenléti állapot, a
szorongás, a pánikszerű félelem, alvás vagy étkezési problémák, zárkózottság vagy épp
ingerlékenység, hangulatingadozás, kilátástalanság, reménytelenség, depresszió, a
tehetetlenség vagy kiszolgáltatottság, és még számos egyéb tünetegyüttes éppúgy részese
lehet az édesanya mindennapi működésének, ami sajnos a gyermekre is kihat. Ilyen formán a
nyár pedig nem egy felszabadult, könnyed vakáció, hanem egy szorongásokkal teli időszak,
amelyben a legfőbb feladat, hogy megvédje a gyermeket. Mellette pedig arra is fókuszálni
kell, hogy ő is kicsit jobban legyen.”
Otthon-e az otthon
Mindezt olvasva nem csoda, hogy sok esetben sem az édesanyák, sem gyermekeik nem is
nagyon mozdulnak ki az otthon nyújtotta fizikai biztonságból. Tehát az ott dolgozók egyik
legnagyobb kihívása, hogy ennek ellenére is ki tudják hozni a nyárból a maximumot. Játékok,
feladatok, foglalkozások – ezzel telik a nyár a gyermekeknek az anyaotthonokban.
Nehezítő körülmény, hogy az otthon fogalma ebben az esetben új értelmezést nyer, hiszen
számtalanszor előfordul, hogy egy édesanya a gyermekével és egy bőröndnyi holmival
érkezik ide. Minden, ami addig számára ismerős volt, az itt ismeretlen, szokatlan. Nincs a
kezében kontroll. Az anyaotthonban töltött idő rövid lehet ahhoz, hogy itt gyökeret
ereszthessen, és újra alkothassa az otthon fogalmát, de segíthet stabilizálódni. Ezért is fontos, hogy otthonos legyen, illetve, hogy minél több olyan dolgot megtaláljon itt a
gyermek és az édesanya is, amitől a fizikai és az érzelmi biztonság is megteremtődhet.
Az érzelmi stabilitás
A szülők ösztönösen védik gyermeküket. Átölelik, ha sír, óvják a veszélytől, megmutatják
neki, mit szabad és mit nem, ha szomorú, megvigasztalják. Egy krízis, trauma, megváltozott
helyzet hatására a szülő átmenetileg kieshet szülői szerepéből, túlóvó vagy épp zárkózottabb
lehet. „Mind az édesanya, mind a gyermek szempontjából szükséges az érzelmi stabilizálódás
- mondja Román Boglárka. – Rendkívül fontos a támogatás, a szülői kompetenciák
megerősítése, a vélt vagy valós helyzetek mérlegelésének megsegítése, amelyben az
anyaotthonban lévő szakemberek segíthetnek. A gyermek megéléseire erős hatással van az
anya megélése, amennyiben az édesanya egyensúlyba kerül, a gyermek is.”
A stabilitás megélésének élménye rendkívül fontos, hiszen csak biztos talajon kezdhetünk
újra építkezni. A pszichológus szerint az érzelmi munkában az erősségek, lehetőségek
feltárása, a jövőre vonatkozó tervek összeállítása szintén kulcsfontosságú lehet. Azoknak a
szokásoknak, mindennapos rutinoknak a kialakítása és megőrzése, amelyek segítségével az
édesanya és gyermeke megélhetik, hogy a többi emberhez hasonlatos életet él. „Az
önmegnyugtatás megtapasztalása, az énhatékonyság, énerő, kontrollérzet fokozatos
növekedése szintén segíthet”- mondja a szakértő.
Ció, áció, káció, akáció, vakáció
Mivel a gyerekekkel az anyaotthonon kívüli programok ritkán valósulnak meg, amellett, hogy
fel kell szerelni a szobákat és a kertet minden olyan berendezéssel, játékkal, amely pótolni
tudja a kiesett nyarat, kiscsoportos foglalkozásokkal izgalmasabbá tehetők a hétköznapok.
„Remek program lehet egy mesecsoport, gyermek pszichodráma, kézműves vagy sportfoglalkozás - magyarázza a pár-, és családterapeuta. – Pszichológus szemmel úgy látom,
érdemes minél több kreatív és természetközeli elemet mozgósítani. A természethez való
közelség ösztönös szinteken gyógyíthat, erőt adhat. Ha van rá lehetőség, sokat jelenthet
állatasszisztált terápia, háziállatokkal való foglalkozás, de az alkotás és a képzőművészet, de
a zene és a tánc is sokat tesz hozzá a stabilizálódáshoz. A testi feszültségek oldásával
(gyermekeknek kialakított jóga, relaxáció, mindfulness) csökkenthető a fokozott készenléti
állapot is. Mindez segíthet helyreállítani a biztonságérzetet és hozzájárulni ahhoz, hogy a
lehető legjobb nyarat biztosítsák az otthonban a gyerekeknek.”
Dóczy Júlia, újságíró a Gyermekláncfű Anyaotthon Alapítvány Blog szerzője
Ha kérdésed lenne vagy segítségre van szükséged keress bizalommal minket!
Elérhetőségeink
+36 30 656 3997