Iskolakezdés I. rész

Fontos számunkra, hogy az éppen aktuális, mindannyinkban felmerülő kérdésekre próbáljunk iránymutató segítséget nyújtani. Ezért a szept. 1-jére való tekintettel ezen a héten az iskolakezdés témájában olvashatnak tőlünk. Hat-nyolc éves kor körül a gyerekek szemszögéből csomó változásnak lehetünk szemtanúi. Már másként játszanak a gyerekek, más dolgok érdeklik, kíváncsi lesz a világra, és a testi változások sokasága jelzi (megnyúlnak az ujjak, megnyúlik a test), hogy új szakasz kezdődik a gyermekek életében. - Ez pedig az iskolába lépés. Ilyenkor minden szülő teli van izgalmakkal, kérdésekkel. - "Jó iskolát választottam?" "Tényleg olyan okos a gyerekem, amilyennek gondolom?" "Képesek leszünk-e helytállni?" - Ez a szülői izgalom a kezdetekben teljesen normális. Ugyanakkor tudni kell, hogy az, hogy a gyermek hogyan vélekedik az iskoláról, milyen kép alakul ki benne, alapvetően a szülői gondolkodástól függ. - Ha a szülő azzal a hittel beszél az iskoláról, hogy az alapvetően egy jó hely, az iskolai közösség a gyermek érdekeit szolgálja, a tanító pedig a gyerekeket szerető, bátorító személy a gyermek életében, akkor a gyermek is így fog vélekedni, és alapvetően pozitív képe lesz az iskoláról. Nehézséget jelenthet az, ha a szülő maga is szorongani kezd a helyzettől. Ennek hátterében gyakran a szülő saját gyermekkori szorongató élményei állnak. Gyakori jelenség, hogy a szülő fenyeget az iskolával, pl. "majd a tanító néni megnevel", "majd megtudod az iskolában." Ezzel persze a gyerekek félelme erősödik meg.


Gyakori nehézség az is, hogy a szülő illrális, szinte teljesíthetetlen elvárásokkal küldi a gyerekét iskolába. "Te vagy a legokosabb." "Majd megmutatod, te már mindent tudsz." - Persze senki nem lehet mindenben a legokosabb, így ez kudarcokhoz, csalódásokhoz vezet. Az által, hogy nem tud megfelelni a szülői elvárásoknak, az énképét torzíthatja. A legtöbb, amivel a szülő segíthet, az a hozzáállás, ha alapvetően hisz abban, hogy az iskola jó hely, de nem a "csodák palotája", az ő gyereke pedig egy a sok elsős tanuló közül, aki bizonyos dolgokban ügyes, más dolgok esetleg nehezebben mennek. - Az emberi képességek már csak ilyen sokszínűek.


Szeptemberben az iskolapadban nem "iskolás" gyermek ül, nem várhatjuk el azt, hogy aug. 31-ig viselkedhetett, mint óvodás, majd szeptemberben, hogy egy "iskolás ilyet már nem csinál". - Az átállás nehéz folyamat, az iskolássá váláshoz a tanító néni támogatása mellett nélkülözhetetlen a türelmes, segítő szülői hozzáállás. Éppen ezért az átmeneti zavarok teljesen természetesek.


Hogyan tudja a szülő segíteni a lehető legzökkenőmentesebb átállást?


- Legfontosabb a megfelelő mennyiségű alvás biztosítása. Egy ennyi idős kisgyereknek ahhoz, hogy másnap helyt tudjon állni, 10-12 óra alvás is szükséges. Előfordul, hogy a tanító néni figyelemzavar tüneteit észleli, holott csak egy kialvatlan, fáradt kisgyerek nem tud az iskolai terhelésnek megfelelni. A friss levegőn való rohangálás nélkülözhetetlen. Relatív pici tüdőnek kell egy viszonylag nagyagyat ellátni oxigénnel. A szabad levegőn való játék, céltalan rohangálás segíti az idegrendszer érését, ezáltal a sikeresebb átmenetet az iskolássá váláshoz. A saját otthoni feladatok kijelölése már jó, ha óvodáskorban megkezdődik. Nem várhatjuk el egy gyerektől, hogy vegye elő a házi feladatát, és csinálja azt meg, ha előtte sohasem volt saját feladata. A ruhák elpakolása, a kis háziállatok megetetése kialakítja, erősíti a feladattudatot, mely nélkülözhetetlen képesség az önálló tanuláshoz. Az élő szavas mese csodákra képes. Ha esténként a gyermekmesével alszik el, bővül a szókincse, javul a kifejezőkészsége, mely a mai erősen verbalitásra épülő oktatási rendszerben nagy előnyt jelent. Ebben az életkorban elsősorban a népmesék javasoltak, hiszen ezek mentén azonosul a gyermek azzal a hittel, hogy érdemes küzdeni, hogy a jó győz, a rossz elnyeri méltó büntetését, a legkisebb leghátrányosabb helyzetből is leküzdi a "sárkányokat". Eheti témánkat még a következő alkalommal szeretnénk folytatni. Szó lesz a játékról és tanulásról; arról, hogy a család hétköznapi élete hogyan segíti vagy rontja a gyermek iskolai beilleszkedését; és részletezzük az egyéni különbségeket is.

0 megtekintés