Előző cikkünkben a család szerepéről, funkciójáról írtunk. Ehhez nagyon szorosan kapcsolódik, eheti témánk, vagyis a játék. Arról fogunk gondolkodni, mi is ez, miért teszik a gyerekek, milyen szerepünk van ebben nekünk, felnőtteknek, mi is történik ilyenkor a gyerekek világában, mikor játszanak. Egészen a XX. századig nem foglalkoztak a játék kérdésével, hanem alapértelmezettnek, természetesnek vették. Nem is vizsgálták. Céltalan jelenségnek tartották, ezért sem fektettek rá különösebb hangsúlyt.


Azonban ma már tudjuk, hogy a játék igenis fontos, értelme van!


Hozzájárul alapvetően a gyermek pszichológiai, fizikai fejlődéséhez. Sok esetben a valóságban megtörtént eseményeket játssza el, ezzel kiprojektálva saját magából az esetlegesen azzal járó nehézségeket, kellemetlen érzéseket. Kicsi korban még nem feltétlen tudják szavakkal kifejezni, hogy mi történt velük, ezért a játék a pszichológusok számára is jó tükörként szolgálhat a gyermek életével, érzelmeivel kapcsolatban.


De történhet a játék az abszolút pozitív élmények újraéléseként, újraértelmezéseként is egyaránt. Tehát örömöt, frusztrációt egyaránt kiválthat.


Mindezek mellett felkészíti a gyermeket a felnőtti életre is, mivel sokszor felnőttes szerepeket játszik el (szerepjátéknak nevezzük, amikor pl. ő a tanító néni, pénztáros, stb.). Sok mondanivaló rejlik abban is, hogy milyen szerepet tölt be az adott gyermek a játékban.


De abban is fontos, hogy a különféle szabályokat megtapasztalja, mivel a játékban a gyerekek egymás között is szabályokat állítanak (ezt nevezzük szabályjátéknak). Ide tartozhat pl. egy társasjáték, amiben meg van előre határozva, hogy mit kell csinálni, milyen szisztéma szerint következnek egymás után a játékosok. De akár egy kártyajáték is lehet ilyen.


Tehát játéktípustól függetlenül, minden esetben a játék hasznos, mivel egyfajta kísérletezés, ismeretszerzés történik. A játék mondanivalója sok esetben szülőként is érthető, mikor a szülő azt látja, hogy pl. a tegnap esti veszekedést játssza el gyermeke.


Szóljunk kicsit arról, mi a jelentősége annak, hogy a kisfiúk kisautókkal, a kislányok pedig babákkal játszanak!


A nemi különbségek igen meghatározóak a játék során is, csak úgy, mint a felnőtti életben is; vannak női, ill. férfi szerepek, a gyermekeknél is vannak lányos, valamint fiús játékok.


A nemi megkülönböztetés már nagyon korán megkezdődik. A szülők a lány gyermekeiknek lányos ruhát adnak, lányos játékot, a lányos szerepekre tanítják; míg a fiúgyermekek fiús ruhát, fiús játékot kapnak, fiús feladatokat, fiús szerepekben kell, hogy részt vegyenek.


A lányok azzal, hogy babáznak, gyakorolják, hogy etetni kell, öltöztetni kell, ringatni kell, énekelni kell neki, tisztába kell tenni, és ezt szívesen teszik is játékaikban. De a főzőcskézést sem utasítják el, akár egyedül, akár testvérekkel, vagy csoporttársakkal, lelkesen sürögnek a "konyhájukban". Gyakran "főznek" is a felnőtteknek. - Ilyenkor többnyire üres kis tálat kapunk. Ettől függetlenül visszautasítanunk sosem szabad, úgy kell tennünk, mintha egy jót falatoznánk. (Az úgynevezett, mintha játék tartozik ide, ami során a gyermekek úgy tesznek, mintha megtörténne, mintha főztek volna...)


A kisfiúk pedig legtöbbször autóversenyeset játszanak, de nagyon sokszor szerelnek is. Ami csak úgy - mint a lányok esetében, a felnőtti feladatok tanulását jelenti.


Tehát hagyjuk a gyermekeket játszani, mert nagyon sok hasznos vonatkozása van, és még élvezik is!

0 megtekintés