Segítség a félévi hajrához!

Mindannyinknak szüksége van arra, hogy a lehető leggazdaságosabban osszuk be az időnket ilyenkor az év vége felé közeledve, mind gyermekként, mind felnőttként. Dolgozatok, vizsgák, félévzárás, ünnepségekre való készülődések mellett kell mindenhol megfelelően helyt állnunk. A következőkben abban szeretnénk segítséget nyújtani apró praktikus tanácsokkal, hogy a tanulást hogyan könnyíthetjük meg magunknak és a gyermekeinknek.


Először is vegyük sorra azt, hogy mire is van szükségünk ahhoz, hogy hatékonyan tudjunk tanulni! Kiemelt szerepe van a tanulási motivációnak, vagyis annak, hogy tudjuk, miért tanulunk, és ezért a lehetőségeinkhez mérten a lehető legtöbbet kihozzuk magunkból. A motiváció felnőttek esetében már lehet egy határozottan kitűzött cél, viszont a gyermekek még többnyire, főleg, ha picik, a szülőknek, vagy a tanítónak tanulnak. De az is előfordul, hogy azért tanulnak, mert tudják, hogyha rossz jegyet visznek haza, otthon bántani fogják őket, akár fizikálisan is (verés). Ez viszont semmiképp nem vezet előre, sőt erőteljesen megnehezíti a gyermek életét, nem csak a tanulás terén, hanem minden irányból. "Magadnak tanulsz" - szokták bölcselkedve mondani a szülők - nem, egy kisgyermek semmiképp. A szülő elismeréséért, dicséretéért, a pedagógus mosolyáért! Jegyezzük meg: az elismerésünk, a dicséretünk, a már jól sikerült dolgok kiemelése a legfőbb motiváció!


A jutalom előrevetítésével óvatosan kell bánnunk. Pszichológiailag nem javasolt az az általános gyakorlat, hogy a kisgyermek pénzt kap a jó jegyekért, hiszen ilyenkor a saját feladatát teljesíti. Jó lehet viszont egy közösen megbeszélt jutalomrendszer: amikor összegyűlik az előre megbeszélt számú jó jegy, azt jutalom követi. Ez nemcsak tárgyi lehet - kedvenc csoki-, de a gyereket sokkal jobban motiválja egy előrevetített közös élmény (csak vele cukrászda, csak vele játszóház, közös tortakészítés...). Fontos, hogy következetesek legyünk, a jutalom csak a feltétel teljesítésével járjon. Később, amikor már egyre nagyobbak a gyerekek, akkor a belső motiváció ösztönzi őket tanulásra egyre inkább, vagyis a lelkiismeretük. Saját magával szembeni kötelességnek érzi, érdekli a tananyag, amit tanul. Amikor egy feladathoz hozzálátunk, fontos leszögezni magunkban mind a rövid távú, mind a hosszú távú célokat. Rövid távú: "Mit kell egy egység/nap alatt megtanulnom?"; hosszú távú: "Mi az a cél, amiért nekem most itt kell ülni?" Tisztában legyünk saját képességeinkkel, vagyis tudjuk, mit várhatunk el önmagunktól, és mit a gyermektől. A saját képességeihez mérten kell igazítani a tanulás elsajátításának módját. A tanulást ez nagyban elősegíti, mivel, ha túl könnyű feladatokat kell végeznie, az ő képességeihez mérten, akkor fölöslegesnek érezheti.


Azonban, ha a feladat az adott képességhez mérten túl nehéz, és nincs sikerélmény, akkor hamar kimerülünk, feladhatjuk, kudarc élményt élhetünk meg. Így tehát ez a már korábban említett motivációval is kapcsolatban áll, vagyis csökkenhet, ha túl magas követelményt állítunk, nem dicsérjük, nem kap elismerést. Az is előfordulhat, hogy a szülők nem foglalkoznak az iskolai teljesítménnyel, nem segítik a gyermeket az iskolai évek gördülékenyebb előre menetelében. Pedig az sokat segíthet nekik, ha meghallgatjuk, mi történt vele aznap, hagyjuk, hogy fölmondja az anyagot, együtt próbáljuk értelmezni a házi feladatot, közösen bepakolunk az iskolatáskába. (Előző cikkünkben szó volt a sérült gyermekek helyzetéről családon belül. Ott már taglaltuk az abból adódó esetleges megoldandó helyzeteket...) Sok esetben a gyermek azért tanul rosszul, mert részképesség zavara van. Emiatt szenvedhet a szülő is, gyermek is, mert, ameddig nincs felismerve, nem kapnak segítséget, rosszaságnak, lustaságnak, nem akarásnak minősítik a helyzetet. Ezért érdemes minél előbb probléma esetén segítségért fordulni, tanulási nehézség esetén a pedagógiai szakszolgálatok vizsgálatát kérni. Sokszor az van a háttérben, hogy maga a tanulási technika nem jó.


Ezt az idők során ki kell tapasztalni, megismerni: a gyermekünk inkább vizuális alkat, és rajzok, színes aláhúzások, később ábrák, grafikonok segítik a tanulást, lehet verbális preferencia- jó neki hallani az anyagot, de van olyan diák is akinek a hangos felmondás által válik biztossá a tudása. Kinek mi a legmegfelelőbb tanulási stratégia: elolvassa az egész anyagot egyszerre, és úgy mondja vissza, kisebb részekre osztja az anyagot, sokszor elolvassa egymás után, stb. Mindezek mellett, amit még szeretnénk kiemelni, az a figyelem szerepe. Vagyis, amikor tanulunk, próbáljunk meg olyan környezetet teremteni, ami annyira ingerszegény, hogy nem tereli el a figyelmünket az adott tananyagról, feladatról. Bizonyára, ha koncentráltak vagyunk, nem osztjuk meg közben a figyelmünket akár egy tévéműsorra, zenére, internetezésre, hanem mindazt a figyelmet, amit ezekre a tevékenységekre fordítanánk, a tanulásra fogjuk tudni szánni, ezáltal hatékonyabbak, gyorsabbak leszünk.


A tanulás közbeni számítógépezés, telefonnyomkodás közbeni tanulás hatékonysága megkérdőjelezhető, és rengeteg időt vesz el, mivel elnyújtja a könyvek között töltendő időt. Nem gondolnánk, de legalább olyan fontos szerepe van annak a környezetnek is, amelyben tanulunk, mint a fentebb leírt tényezőknek. Egy átlagos hőmérsékletű, átszellőztetett, rendezett szobában, megfelelő, nem túl kényelmes szék, íróasztal mellett a tanulás sokkal eredményesebb lehet, mint mondjuk az ágyban fekve. Az asztalon érdemes megfelelő rendet tartani, tehát a tanuláshoz szükséges dolgokat előre készítsük elő, hogy ne tanulás közben kelljen felállni. Ha az asztalon rend van, a tanuláshoz szükséges dolgokat előkészítettük, akkor a sorrendiségre is figyeljünk, vagyis egymáshoz nem közel eső tárgyakat tanuljunk, tehát, ha matekot tanultunk, akkor a következő ne a fizika legyen, hanem pl. a magyar.


Tanulni a legjobb, ha természetes fénynél tehetjük meg, ami oldalról jön. Persze erre nem mindig van lehetőségünk. Olyan esetben a lámpa is megfelelő, de napközben érdemes kihasználni a természet által nyújtott lehetőségeket! Érdemes arról is szót ejteni, hogy milyen távolról érdemes nézni a könyvet. Azt már általános iskolában is sulykolják mindenkibe, hogy két kéz távolságról kell nézni a könyvet, füzetet. Ennek jelentősége van a látás megóvása, de a gerincferdülés elkerülése miatt is. Nagy kérdés, főleg serdülőknél, akik éjszakába nyúlóan is tanulhatnak akár, hogy mikor tanuljanak. Délután különféle programok lehetnek, még órák után barátokkal ide-oda elmennek, és, mikor hazaérnek, már este van. Azonban vannak csúcsidők, amikor a legjobban fog általában az agyunk. Ezek a 08:00-10:00, 17:00. Napközben az első mélypont 14:00-15:00 között, majd 17:00 után valamennyivel elkezd újra romlani, de a másik mélypont hajnali 02:00 és 04:00 között van! A fő, hogy ismerjük meg saját ritmusunkat, mert óriási egyéni különbségek lehetnek!


Végül, de nem utolsó sorban, a tanulást először azzal kezdjük, hogy megtervezzük, mi után fog következni, mi mit fog követni, hol tanulunk, mik szükségesek hozzá, mikor és mennyi szünetet tartunk. Ugyanis célravezetőbb a tanulás, ha időben elosztogatjuk, mintha tömbszerűen tanulunk, vagyis egyszer leülünk, és órák hosszáig nem kelünk föl. Amikor szünetet tartunk, valami olyan tevékenységet folytassunk, ami nagyon eltér a tanulástól! Pl. ne kezdjünk el ahhoz kapcsolódóan szakirodalmat olvasni, hanem sétáljunk egy kört az utcán. Kis szünetet 45 percenként, nagyot két óránként érdemes tartani.


Ismerjük meg önmagunkat!

9 megtekintés