Réka őszinte és érzelmes blogbejegyzéseivel egy kis betekintést enged az anyaotthonok mindennapjaiba. Amellett, hogy megosztja velünk saját gondolatait, az otthon legújabb lakóinak életét is végigkövethetjük vele. Anna, és kisfia Zoli élete gyökeresen megváltozott az elmúlt időszakban. Az otthonban tehát azon vagyunk, hogy megmutassuk, érdemes bízni még a jóban.
A kisfiú dilemmáján túl vagyunk, szerencsére mindent szépen elrendeztünk. Anna megbékélt a helyzettel, Zolika pedig levelet írhatott az apukájának – természetesen a biztonsági előírások mellett. Ahogy ez a feszültség feloldódott, láthatóan nyugodtabbak mindketten. Viszont szeretném, ha szerves részei lennének ennek a közösségnek, így már az ünnepi készülődésben is szánok Annának egy kis feladatot. Arra gondoltam, ha Anna írja össze a gyerekek karácsonyi kívánságait, jobban megismerkedhet mindenkivel.
-Van egy perced rám? – kapom el egy pillanatra a folyosón, de már ahogy kimondtam, tudtam, hogy nem így kellett volna. A hirtelen mozdulatoktól ugyanis még mindig összerezzen. -Nincs baj, ne aggódj! Csak kitaláltam egy apró feladatot a számodra, ha van kedved segíteni nekünk a karácsonyi készülődésben.
- Segítek, ha megmondod, miben – mondja bátortalanul.
- Össze kellene írni, hogy melyik gyerek milyen karácsonyi ajándékot szeretne. Csinálnánk egy listát, hogy lássuk, mi mindent kell beszerezni. Sok olyan adományozó partnerünk van, aki manóként segít nekünk a megvalósításban, de a pénzadományokból is mindig szánunk erre keretet. Amikor pedig beszereztünk mindent, be is csomagoljuk őket együtt. Mit szólsz hozzá?
A kedveskedés lehetősége feldobja, végre látom a csillogást a szemében.
-Teljesítjük a gyerekek kívánságait? Olyan ajándékot kapnak, amire vágynak?
-Igen! Persze! Erre nagyon figyelünk, hogy legalább egy olyan ajándék legyen mindenkinek a fa alatt, ami személyes – magyarázom neki.
-Szívesen – vágja rá.
-Nálunk itt az otthonban az a szokás, hogy az anyukákat kérdezzük meg, mit szeretnének a gyerekeik. Hiszen ők tudják, látják a legjobban, mire vágynak a kicsik. Mit szólnál, ha az első kérdést együtt tennénk fel az egyik anyukának? Akkor megfigyelheted, én hogyan szoktam csinálni. Csak ügyesen, nehogy a gyerekek meglássanak minket – mondom mosolyogva.
Ahogy ránézek Annára, mintha kezdené visszakapni az erejét, tűz lobban benne. És ezek azok a pillanatok, amiért megéri ezt a szakmát választani. Visszaadni valakinek a reményt a jóra, a biztonságra, hihetetlen örömmel tölt el engem is. Sokszor összeszorul a lelkem a bentiek nehéz sorsától, de aztán jön egy ilyen pillanat és mindenért kárpótol. Felemelő érzés.